Széles utat!

A hétvégén körbe gurultam a Balatont, két balesetet láttam. Mind a kettőben volt motoros érintettség, és mind a kettő kanyarban történt...

Egy kezdő motoros egyik legnagyobb mumusa a kanyar. Hiába olvasol klassz beszámolókat arról, hogy a haverok mekkorát csapattak a közeli szerpentinen. Hiába nézel videókat arról, hogyan fűzik át a gépeket egyik ívről a másikra az öreg rókák. Ettől még nem fogsz tudni jól bevenni egy kanyart. Ez alatt nem azt értem, hogy gyorsan, hanem azt, hogy technikailag helyesen- a kettő természetesen nem zárja ki egymást, sőt.

Alapvetően két dolog szokott gondot okozni szerintem a kanyarokban: félsz és rettegsz, görcsösen markolod a kormányt és drukkolsz, hogy sikerüljön és közben ne toljon le a pótkocsis IFA. A másik eset az, amikor túlzottan magabiztos vagy, és túlvállalod magad, gondolván, hogy az adott sebességgel "sima ügy" az előtted lévő kanyar. Egyik sem túl jó forgatókönyv.

Ez az a pozíció, amelyet semmilyen körülmények között nem szeretnék látni közúton. Ha valaki ott érzi magában szunnyadni a GP pilótát és benzint iszik reggelire hat éves kora óta, az teljesen rendben van, csak tálentumait ne a közúton csillogtassa, hanem a versenypályán. Pécs közelében élek, a Mecsekben sűrűn vannak keresztek az út mellett... A srácok mind azt gondolták, hogy ővelük nem történhet meg, mert vérprofik. Megtörtént, sajnos. Attól, hogy van egy menő és erős géped, attól, hogy kvázi verseny cuccban nyomod még a közút nem versenypálya és te sem vagy versenyző...

Szóval, ez a poszt nem arról fog szólni, hogy hogyan tartsd a lábfejedet és milyen legyen a csuklótartásod miközben lapjára döntöd a gépet. Ha erre vagy kíváncsi, ne olvass tovább, nem neked szól ez a bejegyzés.

Hogy mitől is helyes a kanyartechnika, az nagyon sok tényezőből áll, nézzük a legfontosabbakat:

Testhelyzet

Ezzel kezdődik a móka, elvileg ott ülsz szerencsés esetben a motoron a kanyar előtt. Ha már nem, akkor a többi úgyis mindegy... Szóval: mivel közúton motorozunk és nem versenypályán nem lesz szó semmiféle kiülésről, dőlésről, helyzetváltoztatásról. Azért nem, mert ez közúton felesleges hülyeség és mivel az emberek 99.99%- a nem profi versenyző, hogy ezt helyesen csinálja inkább veszélyes mint hasznos. Max a felsőtest dől egy picit a kanyar irányába, ennyi.

Kanyarodásra felkészülve lazán, görcs mentesen kell csinálni mindent, nem kell görcsösen markolni a kormányt úgy szorítva, hogy leáll a vérkeringés a kezedben. Ha helyesen csinálja valaki a dolgokat, akkor akár fél kézzel kormányozva is be lehet venni azt a kanyart. Egyszóval határozottan, de lazán ülök a gépen, szépen, finoman, olajozottan kezelem a kormányt. Picit dől a felsőtestem is, és kb. ennyi. Ami viszont határozottan elmozdul, még a kanyar előtt, az nem más, mint a fejem.

Fordítsd a fejed!

Még a kanyar előtt a kanyar irányába fordítom a fejemet. Nem csak arra nézek, pislogok mint a leveli béka a levél alatt, hanem teljes arccal a kanyar felé fordulok. Igen, mókásan néz ki, viszont ezáltal 180 fokos látómezőmet "magammal viszem" a kanyarba, és pont ez a szándékom: meglátni, észrevenni minden váratlan akadályt. Meg kell szokni, meg kell tanulni "belenézni" abba a kanyarba! Én minden kanyart úgy kezdek el, hogy számítok arra, hogy esetleg meg kell állnom: lehet ott egy lerobbant autó, gyalogos, lepotyogott fahasáb... Szóval, fordítsd a fejed, és ne csak nézz, hanem láss is!

Tekintet

Közhely, hogy a motor arra megy, amerre nézel. Próbáld ki, hogy egy szűk utcában nézed az útpadkát és próbálsz megfordulni. Nagy valószínűséggel neki fogsz menni a padkának. Nincs ez másként közúton sem: oda mész, ahová nézel, a kanyarban is. Segít, ha elképzeled, hogy van egy kb. 10 méteres láthatatlan burok a motor körül. Ezen a burkon belül nem nézünk sehová! Rajta kívül igen, olyan távolra, amennyire csak lehetséges! A cél az, hogy bármi is van a kanyarban, azt minél hamarabb észrevedd, hogy minél több időd legyen kikerülni az akadályt, esetleg megállni.

Sebesség

A kanyarodás megkezdése előtt kell megválasztani a megfelelő sebességet, és nem közben. Ennek nagyon egyszerű oka van: - ha kanyarodás közben lassítasz, fékezel, ezzel instabillá teszed a motort, dolgoznak a lenggéscsillapítók rendesen, plusz még íven is kellene tartani a gépet. Egyszerre sok ez. Nem lehetetlen, csak egyszerűen rossz és veszélyes gyakorlat, inkább felejtsük is el gyorsan.

Jól megválasztott sebességgel, közepes fordulatszámon, közepes gázzal érdemes elkezdeni a műveletet, a kanyar közben nagyon finoman lehet növelni a gázt, kijáratánál intenzívebben gyorsítani. Elvileg az a cél, hogy a sebesség a végén gyorsabb legyen, mint az elején. Ha fordítva történik, rosszul csinálsz valamit.

Kanyarbejárat- (kanyarodási ív)

Ahogyan az életben a legtöbb esetben, itt sem mindegy, hogy "hol megyünk be." Itt is vannak alapvető szabályok, amelyekkel lehet vitatkozni, egyet nem érteni, de ettől függetlenül érvényesek. Ez nem egyéni ízlés kérdése, ahogyan a természeti törvények sem a kedvünk szerint működnek úgy ahogy. Minden kanyarnak van egy ideális íve, amelyen haladva be lehet kanyarodni. A nagy kérdés az, hogy sikerül- e megtalálni ezt az ideális ívet, vagy legalábbis megközelíteni, amennyire csak lehetséges. Ebben az esetben is tisztázzuk: közúti, két, vagy többsávos útról beszélünk, szembe forgalommal és nem versenypályáról- ott nyilván mások az ívek.

A kanyar irányával ellenkező oldalon kell megkezdeni a kanyarodást. Konkrétabban: jobbos kanyart a felezővonalhoz közel kell megkezdeni, nézzük is, milyen a "tökéletes jobb kanyar:"

Az ábra csak az egyik sávot ábrázolja, a szembe jövő sávot nem, értelem szerűen. Érdemes egy kicsit elgondolkodni rajta, szerintem nagyon szemléletes. A következő ábra a szembe forgalmat is ábrázolja, és ha lehet még egyértelműbb:

A legtöbb gubanc kanyarodás közben abból adódik, hogy a motoros túl nagy sebességgel és rosszul megválasztott íven érkezik a kanyarba. Itt szokott előjönni kötelező jelleggel a húb...meg élmény, ami szerencsés esetben nem jár együtt az aznapi motorozás végével egy szembe jövő kamion hűtőrácsán vagy a szalagkorláton. Persze, közben is lehet korrigálni, a motor a legtöbb esetben többre képes mint a pilóta, a gumik is jobban tapadnak, mint gondolnád de talán nem olyan nagy baj, ha a határait senki nem a közúton feszegeti. Ismeretlen úton inkább veszek be egy kanyart lassabban, de biztonságosan. Ok, veszítek 10 másodpercet. És akkor mi van, kérdem én?

A vizuális típusok kedvéért, még egyszer egy jobb kanyar, és a helyes kanyarodási ív:

Bal kanyarnál minden tökéletesen ugyanígy működik, csak nem a felezővonal mellől indulok, hanem a sáv jobb oldaláról, a padka mellől:

Összegezve az eddigieket, azaz mindazt, ami a kanyarodás előtt történik:

- megfelelő testhelyzet, határozott, de laza, nem görcsös tartás
- fej elfordítása, tekintet "pozicionálása"- lehetőleg minél jobban belátni a kanyarba
- megfelelő sebesség kiválasztása, fékezés még a kanyar bejárata előtt
- a megfelelő pozíció elfoglalása az úton- kanyarbejárat, ív választás

Egyértelmű, hogy elég sok minden "történik" már a kanyar előtt, már "csak" be kell venni azt a kanyart és készen is vagyunk! Kanyar közben, ha mindent jól csináltunk, már "csak" ellenkormányozni kell, és a gép gyönyörűen fog kanyarodni, mintha sínen húznák. Nincs közben kapkodás, nem cibáljuk idegesen a gázkart, nem fékezgetünk össze vissza. Nem csinálunk semmit, kanyarodunk.

Ellenkormányzás

Ellenkormányozni kell, és kész. Itt most nem a városi, lassú kanyarokról beszélek, hanem a közúti közlekedésről, 50 km/h feletti sebességnél. Ha jobbra akarok fordulni, a kormány jobb szarvát tolom előre. Ha balra, akkor a bal szarvat tolom. Nem lefelé nyomom hanem tolom előre. A gép magától be fog dőlni, attól függően, hogy mennyire tolom a kormányt. Nincs ebben semmi varázslat, így működik. (Írhatom fordítva is, hogy az ellenkező oldalon húzom a kormányt, tehát, ha balra akarok menni, a jobb oldalon húzom.) A lényeg nem változik, technika ill. szokás kérdése, én tolni szoktam, nekem sokkal- sokkal stabilabb, biztonságosabb érzés.

Szóval, kellő sebességnél ellenkormányzás, a motor bedől a kanyarba, egyenletes gázzal, esetleg picit gyorsítva végiggurulok a kanyaron, kifelé jövet pedig már lehet gyorsítani. A kijáratnál még vissza kell állítani a gépet- ellenkormányzás ismét, csak most ellenkező irányba és készen is vagyunk. Ennyi.

Nem steril játék a közlekedés

Mivel közúti forgalomról beszélünk, számolni kell azzal, hogy egy szembe jövő autós "levágja" a kanyart. Ha nem látom be a kanyart teljes hosszában, én ezzel mindig számolok, és sajnos előfordult már, hogy nem alaptalanul. Ebből következik, hogy bár tudom, hogy mi lenne az ideális ív, mégis egy kicsit beljebb maradok, főleg az apex- nél. Ha egy szembe jövő át is lóg az én sávomba, nincs gond, mert nem vagyok ott. Tudom, hogy ez egy kicsit ellentmond az eddigieknek, de hát a közlekedés nem egy steril játék.

Vannak dolgok, amiket befolyásolhatok, és vannak, amiket nem, de készülhetek rájuk. Hogy én hogyan érkezem egy kanyarba, azt tudom befolyásolni. Hogy a többi közlekedő hogyan teszi ezt, azt sajnos nem. Mégis, együtt vagyunk az úton, ők is és én is. Hagyok magamnak lehetőséget mindig a korrigálásra, akár saját magam hibájából történik ez, akár a többi közlekedő hülyesége miatt.Vagy éppen valamilyen akadály miatt. Vagy egy bazi nagy kátyú miatt, amit nem látni messziről, de kellemesen ott terpeszkedik az ideális ívem kellős közepén, mert miért is ne...

Ha teljesen tiszta minden, látom a kijáratot, akkor törekszem a tökéletes ív megtalálására, ha nem, akkor nem. Akkor az a fontos, hogy bármi is vár a kanyarban, előtte meg tudjak állni, vagy ki tudjam kerülni. Ebből következik, hogy kanyar előtt- közben fékkészültség van nálam, kezem- lábam a fékeken, és végig ott is maradnak, amíg ki nem jövök a kanyarból. Fő a békesség!

Saját magamat olvasva ez egy kicsit bonyolultnak tűnik, de egyáltalán nem az. Keresni kell egy kanyargós, gyér forgalmú utat, és rá kell szánni az időt, gyakorolni kell. Pár alkalom után az ember ösztönösen ráérez az ízére, rutinból a jó ívet kezdi el használni, és sokkal- sokkal élvezetesebb lesz a motorozás. És nem utolsó sorban sokkal biztonságosabb is. Tudjuk, hogy a legtöbb motoros baleset előzéskor, ill. kanyarban történik, klasszikusan azért, mert a legtöbb esetben túlvállalja magát a motoros és kisodródik, nem tudja bevenni a kanyart, átmegy a szembe jövő sávba. Ha éppen nem jön szembe semmi, azt nevezhetjük pl. gondviselésnek. Ha meg igen, akkor azt motoros balesetnek szoktuk nevezni, és általában a motoros húzza a rövidebbet.

A szomorú az, hogy mindezt a motoros oktatás során kellett volna megtanulni, nos én kijelenthetem, hogy nulla, azaz nulla infóval látott el az oktatóm, hogy mit és hogyan kellene csinálni. Éreztem, hogy ebből előbb utóbb nagy gáz lesz, meg kell tanulni rendesen kanyarodni. Azt nem állítom, hogy perfekt megy a dolog, de igyekszem, és rendszeresen gyakorolok- van a lakhelyemhez közel egy szuper útszakasz, szerencsés vagyok e tekintetben. Nagyon nagy móka, élvezetes a dolog, és egyáltalán nem para, sőt: ettől lesz igazán élvezetes egy gurulás.

Gyorsan menni nem nagy kunszt, azt mindenki tud. Kanyarodni, helyesen, nos, nem igazán. Viszonylag sokat vagyok úton autóval, és mivel a Mecsek környékén lakom, van alkalmam megfigyelni a motorosokat, hogy mit és hogyan csinálnak. Amióta motorozom, kifejezetten érdekel, más szemmel figyelem a motorostársakat. Bohóckodnak, kiülnek, bőg a gép, billeg minden a rövid féktávokon, csillog a bőrszerkó és a legritkább esetben látom, hogy ott megy be a kanyarba a kolléga, ahol kellene... Szívesen elbeszélgetnék vele egy sör mellett, de valahogy úgy vagyok vele, hogy talán ez nem az én dolgom.

Széles utat!