Széles utat!

A hétvégén körbe gurultam a Balatont, két balesetet láttam. Mind a kettőben volt motoros érintettség, és mind a kettő kanyarban történt...

Egy kezdő motoros egyik legnagyobb mumusa a kanyar. Hiába olvasol klassz beszámolókat arról, hogy a haverok mekkorát csapattak a közeli szerpentinen. Hiába nézel videókat arról, hogyan fűzik át a gépeket egyik ívről a másikra az öreg rókák. Ettől még nem fogsz tudni jól bevenni egy kanyart. Ez alatt nem azt értem, hogy gyorsan, hanem azt, hogy technikailag helyesen- a kettő természetesen nem zárja ki egymást, sőt.

Alapvetően két dolog szokott gondot okozni szerintem a kanyarokban: félsz és rettegsz, görcsösen markolod a kormányt és drukkolsz, hogy sikerüljön és közben ne toljon le a pótkocsis IFA. A másik eset az, amikor túlzottan magabiztos vagy, és túlvállalod magad, gondolván, hogy az adott sebességgel "sima ügy" az előtted lévő kanyar. Egyik sem túl jó forgatókönyv.

Ez az a pozíció, amelyet semmilyen körülmények között nem szeretnék látni közúton. Ha valaki ott érzi magában szunnyadni a GP pilótát és benzint iszik reggelire hat éves kora óta, az teljesen rendben van, csak tálentumait ne a közúton csillogtassa, hanem a versenypályán. Pécs közelében élek, a Mecsekben sűrűn vannak keresztek az út mellett... A srácok mind azt gondolták, hogy ővelük nem történhet meg, mert vérprofik. Megtörtént, sajnos. Attól, hogy van egy menő és erős géped, attól, hogy kvázi verseny cuccban nyomod még a közút nem versenypálya és te sem vagy versenyző...

Szóval, ez a poszt nem arról fog szólni, hogy hogyan tartsd a lábfejedet és milyen legyen a csuklótartásod miközben lapjára döntöd a gépet. Ha erre vagy kíváncsi, ne olvass tovább, nem neked szól ez a bejegyzés.

Hogy mitől is helyes a kanyartechnika, az nagyon sok tényezőből áll, nézzük a legfontosabbakat:

Testhelyzet

Ezzel kezdődik a móka, elvileg ott ülsz szerencsés esetben a motoron a kanyar előtt. Ha már nem, akkor a többi úgyis mindegy... Szóval: mivel közúton motorozunk és nem versenypályán nem lesz szó semmiféle kiülésről, dőlésről, helyzetváltoztatásról. Azért nem, mert ez közúton felesleges hülyeség és mivel az emberek 99.99%- a nem profi versenyző, hogy ezt helyesen csinálja inkább veszélyes mint hasznos. Max a felsőtest dől egy picit a kanyar irányába, ennyi.

Kanyarodásra felkészülve lazán, görcs mentesen kell csinálni mindent, nem kell görcsösen markolni a kormányt úgy szorítva, hogy leáll a vérkeringés a kezedben. Ha helyesen csinálja valaki a dolgokat, akkor akár fél kézzel kormányozva is be lehet venni azt a kanyart. Egyszóval határozottan, de lazán ülök a gépen, szépen, finoman, olajozottan kezelem a kormányt. Picit dől a felsőtestem is, és kb. ennyi. Ami viszont határozottan elmozdul, még a kanyar előtt, az nem más, mint a fejem.

Fordítsd a fejed!

Még a kanyar előtt a kanyar irányába fordítom a fejemet. Nem csak arra nézek, pislogok mint a leveli béka a levél alatt, hanem teljes arccal a kanyar felé fordulok. Igen, mókásan néz ki, viszont ezáltal 180 fokos látómezőmet "magammal viszem" a kanyarba, és pont ez a szándékom: meglátni, észrevenni minden váratlan akadályt. Meg kell szokni, meg kell tanulni "belenézni" abba a kanyarba! Én minden kanyart úgy kezdek el, hogy számítok arra, hogy esetleg meg kell állnom: lehet ott egy lerobbant autó, gyalogos, lepotyogott fahasáb... Szóval, fordítsd a fejed, és ne csak nézz, hanem láss is!

Tekintet

Közhely, hogy a motor arra megy, amerre nézel. Próbáld ki, hogy egy szűk utcában nézed az útpadkát és próbálsz megfordulni. Nagy valószínűséggel neki fogsz menni a padkának. Nincs ez másként közúton sem: oda mész, ahová nézel, a kanyarban is. Segít, ha elképzeled, hogy van egy kb. 10 méteres láthatatlan burok a motor körül. Ezen a burkon belül nem nézünk sehová! Rajta kívül igen, olyan távolra, amennyire csak lehetséges! A cél az, hogy bármi is van a kanyarban, azt minél hamarabb észrevedd, hogy minél több időd legyen kikerülni az akadályt, esetleg megállni.

Sebesség

A kanyarodás megkezdése előtt kell megválasztani a megfelelő sebességet, és nem közben. Ennek nagyon egyszerű oka van: - ha kanyarodás közben lassítasz, fékezel, ezzel instabillá teszed a motort, dolgoznak a lenggéscsillapítók rendesen, plusz még íven is kellene tartani a gépet. Egyszerre sok ez. Nem lehetetlen, csak egyszerűen rossz és veszélyes gyakorlat, inkább felejtsük is el gyorsan.

Jól megválasztott sebességgel, közepes fordulatszámon, közepes gázzal érdemes elkezdeni a műveletet, a kanyar közben nagyon finoman lehet növelni a gázt, kijáratánál intenzívebben gyorsítani. Elvileg az a cél, hogy a sebesség a végén gyorsabb legyen, mint az elején. Ha fordítva történik, rosszul csinálsz valamit.

Kanyarbejárat- (kanyarodási ív)

Ahogyan az életben a legtöbb esetben, itt sem mindegy, hogy "hol megyünk be." Itt is vannak alapvető szabályok, amelyekkel lehet vitatkozni, egyet nem érteni, de ettől függetlenül érvényesek. Ez nem egyéni ízlés kérdése, ahogyan a természeti törvények sem a kedvünk szerint működnek úgy ahogy. Minden kanyarnak van egy ideális íve, amelyen haladva be lehet kanyarodni. A nagy kérdés az, hogy sikerül- e megtalálni ezt az ideális ívet, vagy legalábbis megközelíteni, amennyire csak lehetséges. Ebben az esetben is tisztázzuk: közúti, két, vagy többsávos útról beszélünk, szembe forgalommal és nem versenypályáról- ott nyilván mások az ívek.

A kanyar irányával ellenkező oldalon kell megkezdeni a kanyarodást. Konkrétabban: jobbos kanyart a felezővonalhoz közel kell megkezdeni, nézzük is, milyen a "tökéletes jobb kanyar:"

Az ábra csak az egyik sávot ábrázolja, a szembe jövő sávot nem, értelem szerűen. Érdemes egy kicsit elgondolkodni rajta, szerintem nagyon szemléletes. A következő ábra a szembe forgalmat is ábrázolja, és ha lehet még egyértelműbb:

A legtöbb gubanc kanyarodás közben abból adódik, hogy a motoros túl nagy sebességgel és rosszul megválasztott íven érkezik a kanyarba. Itt szokott előjönni kötelező jelleggel a húb...meg élmény, ami szerencsés esetben nem jár együtt az aznapi motorozás végével egy szembe jövő kamion hűtőrácsán vagy a szalagkorláton. Persze, közben is lehet korrigálni, a motor a legtöbb esetben többre képes mint a pilóta, a gumik is jobban tapadnak, mint gondolnád de talán nem olyan nagy baj, ha a határait senki nem a közúton feszegeti. Ismeretlen úton inkább veszek be egy kanyart lassabban, de biztonságosan. Ok, veszítek 10 másodpercet. És akkor mi van, kérdem én?

A vizuális típusok kedvéért, még egyszer egy jobb kanyar, és a helyes kanyarodási ív:

Bal kanyarnál minden tökéletesen ugyanígy működik, csak nem a felezővonal mellől indulok, hanem a sáv jobb oldaláról, a padka mellől:

Összegezve az eddigieket, azaz mindazt, ami a kanyarodás előtt történik:

- megfelelő testhelyzet, határozott, de laza, nem görcsös tartás
- fej elfordítása, tekintet "pozicionálása"- lehetőleg minél jobban belátni a kanyarba
- megfelelő sebesség kiválasztása, fékezés még a kanyar bejárata előtt
- a megfelelő pozíció elfoglalása az úton- kanyarbejárat, ív választás

Egyértelmű, hogy elég sok minden "történik" már a kanyar előtt, már "csak" be kell venni azt a kanyart és készen is vagyunk! Kanyar közben, ha mindent jól csináltunk, már "csak" ellenkormányozni kell, és a gép gyönyörűen fog kanyarodni, mintha sínen húznák. Nincs közben kapkodás, nem cibáljuk idegesen a gázkart, nem fékezgetünk össze vissza. Nem csinálunk semmit, kanyarodunk.

Ellenkormányzás

Ellenkormányozni kell, és kész. Itt most nem a városi, lassú kanyarokról beszélek, hanem a közúti közlekedésről, 50 km/h feletti sebességnél. Ha jobbra akarok fordulni, a kormány jobb szarvát tolom előre. Ha balra, akkor a bal szarvat tolom. Nem lefelé nyomom hanem tolom előre. A gép magától be fog dőlni, attól függően, hogy mennyire tolom a kormányt. Nincs ebben semmi varázslat, így működik. (Írhatom fordítva is, hogy az ellenkező oldalon húzom a kormányt, tehát, ha balra akarok menni, a jobb oldalon húzom.) A lényeg nem változik, technika ill. szokás kérdése, én tolni szoktam, nekem sokkal- sokkal stabilabb, biztonságosabb érzés.

Szóval, kellő sebességnél ellenkormányzás, a motor bedől a kanyarba, egyenletes gázzal, esetleg picit gyorsítva végiggurulok a kanyaron, kifelé jövet pedig már lehet gyorsítani. A kijáratnál még vissza kell állítani a gépet- ellenkormányzás ismét, csak most ellenkező irányba és készen is vagyunk. Ennyi.

Nem steril játék a közlekedés

Mivel közúti forgalomról beszélünk, számolni kell azzal, hogy egy szembe jövő autós "levágja" a kanyart. Ha nem látom be a kanyart teljes hosszában, én ezzel mindig számolok, és sajnos előfordult már, hogy nem alaptalanul. Ebből következik, hogy bár tudom, hogy mi lenne az ideális ív, mégis egy kicsit beljebb maradok, főleg az apex- nél. Ha egy szembe jövő át is lóg az én sávomba, nincs gond, mert nem vagyok ott. Tudom, hogy ez egy kicsit ellentmond az eddigieknek, de hát a közlekedés nem egy steril játék.

Vannak dolgok, amiket befolyásolhatok, és vannak, amiket nem, de készülhetek rájuk. Hogy én hogyan érkezem egy kanyarba, azt tudom befolyásolni. Hogy a többi közlekedő hogyan teszi ezt, azt sajnos nem. Mégis, együtt vagyunk az úton, ők is és én is. Hagyok magamnak lehetőséget mindig a korrigálásra, akár saját magam hibájából történik ez, akár a többi közlekedő hülyesége miatt.Vagy éppen valamilyen akadály miatt. Vagy egy bazi nagy kátyú miatt, amit nem látni messziről, de kellemesen ott terpeszkedik az ideális ívem kellős közepén, mert miért is ne...

Ha teljesen tiszta minden, látom a kijáratot, akkor törekszem a tökéletes ív megtalálására, ha nem, akkor nem. Akkor az a fontos, hogy bármi is vár a kanyarban, előtte meg tudjak állni, vagy ki tudjam kerülni. Ebből következik, hogy kanyar előtt- közben fékkészültség van nálam, kezem- lábam a fékeken, és végig ott is maradnak, amíg ki nem jövök a kanyarból. Fő a békesség!

Saját magamat olvasva ez egy kicsit bonyolultnak tűnik, de egyáltalán nem az. Keresni kell egy kanyargós, gyér forgalmú utat, és rá kell szánni az időt, gyakorolni kell. Pár alkalom után az ember ösztönösen ráérez az ízére, rutinból a jó ívet kezdi el használni, és sokkal- sokkal élvezetesebb lesz a motorozás. És nem utolsó sorban sokkal biztonságosabb is. Tudjuk, hogy a legtöbb motoros baleset előzéskor, ill. kanyarban történik, klasszikusan azért, mert a legtöbb esetben túlvállalja magát a motoros és kisodródik, nem tudja bevenni a kanyart, átmegy a szembe jövő sávba. Ha éppen nem jön szembe semmi, azt nevezhetjük pl. gondviselésnek. Ha meg igen, akkor azt motoros balesetnek szoktuk nevezni, és általában a motoros húzza a rövidebbet.

A szomorú az, hogy mindezt a motoros oktatás során kellett volna megtanulni, nos én kijelenthetem, hogy nulla, azaz nulla infóval látott el az oktatóm, hogy mit és hogyan kellene csinálni. Éreztem, hogy ebből előbb utóbb nagy gáz lesz, meg kell tanulni rendesen kanyarodni. Azt nem állítom, hogy perfekt megy a dolog, de igyekszem, és rendszeresen gyakorolok- van a lakhelyemhez közel egy szuper útszakasz, szerencsés vagyok e tekintetben. Nagyon nagy móka, élvezetes a dolog, és egyáltalán nem para, sőt: ettől lesz igazán élvezetes egy gurulás.

Gyorsan menni nem nagy kunszt, azt mindenki tud. Kanyarodni, helyesen, nos, nem igazán. Viszonylag sokat vagyok úton autóval, és mivel a Mecsek környékén lakom, van alkalmam megfigyelni a motorosokat, hogy mit és hogyan csinálnak. Amióta motorozom, kifejezetten érdekel, más szemmel figyelem a motorostársakat. Bohóckodnak, kiülnek, bőg a gép, billeg minden a rövid féktávokon, csillog a bőrszerkó és a legritkább esetben látom, hogy ott megy be a kanyarba a kolléga, ahol kellene... Szívesen elbeszélgetnék vele egy sör mellett, de valahogy úgy vagyok vele, hogy talán ez nem az én dolgom.

Széles utat!

Széles utat!

Bárhonnan is nézzük, nem kevés értékkel gurulsz. Mint oly sok minden, ez is nyilván egyenes arányban van pénztárca vastagságával, de a pár százezer forinttól kezdve egy kisebb lakás ára is lehet a motor és a kiegészítők ára. Gondolom az is nyilvánvaló, hogy senki nem szeretné, ha az a csöppet sem kellemes meglepetés érné, hogy a motorja hűlt helyét látja, vagy a felszerelését lovasítják meg. Nézzük, mit tehetünk.

Fejben dől el

Utazás során az értékeink őrzése már odahaza elkezdődik, fejben. Amikor utazom, én mindig igyekszem láthatatlan lenni, nem felhívni magamra a figyelmet semmilyen módon. Legyek csak egy átlagos srác, aki gurulgat erre- arra, nem különösebben izgalmas. Pont ez az, ami kell nekem. Amikor kisebb túrákra készülök, már odahaza úgy pakolom össze a cuccot, hogy csak azok a dolgok legyenek velem, amikre okvetlenül szükség van. Nem kell az egész garázst hurcolászni, nem vándorkiállításra megyek, csak motorozni.

Iratok, pénz

Ez az, ami mindig nálam van. Ha tudom, hogy nem fogok sétálgatni, és a kirándulás alatt végig rajtam marad a kabát, akkor a dzseki belső zsebében van a tárcám. Tankoláskor könnyen elérhető, fizetek, visszateszem, és lehet is menni tovább. Igazoltatáskor szintén- a fizetős részt ki szoktam hagyni :). Ha városnézés is szerepel a programban, akkor övtáska, amit szigorúan magammal viszek még akkor is, ha csak kifliért ugrom be a sarki pékségbe. Igen, még akkor is ha előre láthatólag csak öt perc lesz az egész. Iratot nem hagyok sem autóban, sem motoron, ez nálam ökölszabály. Törték már fel autónkat, benne a feleségem összes iratával, tudom mit jelent mindent pótolni. Inkább passzolnám ezt a lehetőséget.

Mindig van nálam pár ezer Forint apró, ami a kabátom egyik zsebében. Ha megállok egy kis faluban, és bemegyek a presszóba inni egy kávét, ebből fizetek. Nem matatok a tárcámnál, nem mutogatom, hogy hol van, mert nem tartozik senkire. Csak annyit látni, hogy kotorászom a zsebemben, előhalászok egy két ezrest, fizetek. Nem nagy ügy. Kerülöm a feltűnést, külföldön még inkább.

Van úgy, hogy több készpénzzel utazik az ember, bár Európa legtöbb országában nagyon jól elboldogulok a kártyáimmal. Készpénz csak annyi van nálam, amennyi fagyira, út menti kajálásokra, kisebb kiadásokra kell. Nagyobb része a tárcámban van, apró a zsebben, abból fizetek ebben az esetben is. Csak annyi pénzt tartok magamnál, amennyi arra a napra kell, a többit, ha megoldható a szálláson hagyom. Ha nem, akkor több részre osztom, ne legyen az összes egy helyen.

Parkolni, okosan

Igyekszem mindig egy forgalmas helyen hagyni a gépet. Kávézó terasza előtt, főtéren, forgalmas utcán, stb. Olyan helyen, ahol a csibész nem tudhatja, hogy nem figyelem a mocit a teraszról. Persze, nem 100%, hogy nem figyelik ki, hogy éppen merre sétálok, és közben kezdenek el "dolgozni." Úgy vagyok vele, hogy ha meg akarnak lopni, úgyis meg fognak, csak a lehetőségeket igyekszem csökkenteni, amennyire lehet.

Első szint: Ponyva

Ha tudom, hogy hosszabb ideig parkolok egy városban, leterítem a gépet ponyvával. Egyrészt védi a naptól, esőtől, másrészt nem csak ápol, hanem el is takar. Amit nem látsz, azt nem akarod talán elvenni, nem akarsz matatni alatta, elég feltűnő lenne. A tolvajok a legtöbb esetben a legkönnyebb, leggyorsabb prédát választják, ha több motor is van a placcon, talán nem azt kezdik el csócsálgatni, amelyik le van takarva. A ponyva tehát egy elsődleges védelmi vonal.

Második szint: Féktárcsazár, kormányzár

Nem akarok egyik gyártónak sem reklámot csinálni, de azért az elgondolkodtató, hogy lehet venni tárcsazárat 3000 és 30000 magyar pénzért is. A 3000 forintos kínai vacak a semminél több, de csak egy hajszállal. Kb. annyi ideig tart leszedni kulcs nélkül, mint kulccsal, a videómegosztó a barátod, keress rá. Vannak mozgásérzékelős, riasztós csodák, bár szerintem nagy ívben tesz rá mindenki arra, hogy szól a riasztó valahol. Ezért kell olyan helyen megállni, ahol ez nagyon zavaró tud lenni: belváros, forgalmas hely!

Viszont, amit nem értek: a legtöbb ember az első féktárcsára teszi a zárat. Miért is? Ha felemeli valaki az első kereket, simán el lehet gurítani a gépet. Ha viszont lezárod a kormányt a kormányzárral, és a hátsó tárcsára teszed a zárat egy kicsit nehezebb a mutatvány, próbáljon meg valaki egy megpakolt, kb. 260 kg- os mocit feltűnés nélkül kézben elvinni a közelben parkoló teherautóig... Sok szerencsét! Persze, láttam én is olyan videót, amin két pillanat alatt dobják be a furgonba a motort a legények, négyen. Ezért kezdtem azzal: okos helyen kell parkolni, lehetőleg úgy, hogy ne lehessen megállni a motor mellett furgonnal. Pl. sok helyen autóval behajtani tilos, de motorral be lehet menni. Élek a lehetőséggel!

Harmadik szint: lánc. Ha "rázós" helyen kell hagyni a gépet, akkor a lánc egy elég jó megoldás. Hátránya, hogy nagy helyet foglal, és egy minőségi darab majd' 10 kg... Eddig még nem voltam olyan helyen, ahol szükségét éreztem volna, bár lehet, hogy pl. Pest bizonyos területein indokoltnak érezném- nem szoktam arra járni motorral :)

Eddig optikailag látható dolgokról volt szó, nyilván itt az a cél, hogy vizuálisan is értesítsük a nagyérdemű közönséget: megnehezítjük a dolgát, amennyire csak lehet. Van viszont két tippem, amit érdemes lehet meglépni.

1.) Titkos kapcsoló. Az én motorom elvileg csak a saját kulcsával indul. Ha tehát valahogyan megszerzik, és nincsen rajta a féktárcsazár, szabad a pálya. Lehet tenni azonban a gépre egy titkos kapcsolót valahová, ami megszakítja a gyújtást, így hiába indítasz kulccsal, nem történik semmi.

2.) Nyomkövető. Itt sem szeretnék reklámozni egyetlen terméket sem, érdemes egy kicsit keresgélni. Vannak nagyon ügyes megoldások a piacon, kifejezetten motorok védelmére, nyomkövetésére. Ha már megtörtént a baj, legalább esély legyen megtalálni a gépet. Elég szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatosan, mert egy GPS jeladó nem talál jelet egy alagsori garázsból, vagy parkolóházból. Így elvileg annyi időd van követni a mocit, amíg úton van. Ez nagyon kevés ahhoz, hogy értesítsd a rendőröket, és utánuk eredj.

Ha többen vagytok, pl. egy motoros túra alkalmával, az más tészta: pár percen belül díszkíséretet kap a furgon, és lesz egy kellemes beszélgetésetek az urakkal... A yardnak én ebben az esetben is szólnék, nehogy még a végén engem vegyenek elő önbíráskodásért, hogy cibálom lefelé a motort a kisteherről. Külföldi, hosszabb utakra biztosan be fogok szerezni valamilyen kütyüt.

Értékmegőrzés

Már az elején tisztáztuk, hogy csak a legszükségesebbeket viszem magammal. Csak azt hagyom a motoron, ami nem nélkülözhetetlen: ha ellopják, gyorsan és olcsón pótolni tudom, akár út közben is. A műanyag top- boxokat nagyon könnyű kinyitni, értéket nem hagyok benne! Váltóruha, esőruha, papucs, tusfürdő, stb. Ha viszik, hadd vigyék! Ha nagyon biztonságosnak ítélem meg a helyet, a sisakot bele szoktam tenni a kabáttal együtt, így kényelmesebb a séta. Ha nem, a sisak jön velem! Nem csak a relatíve nagy értéke miatt, hanem azért is, mert ha ellopnák, nem tudnék továbbmenni. Így hát inkább a kobakkal sétálgatok, nekem ennyi belefér.

A soft bagekkel ugyanez a helyzet: egyrészt viszonylag könnyen leszedhetőek a motorról, másrészt nem túl biztonságosak, szóval csak okosan. Ebből a szempontból az alu dobozok a nyerők, ha biztonságban akarsz tudni komolyabb értékeket a motoron, akkor nem nagyon van alternatíváuk.

Széles utat!

Angolosok előnyben, itt egy nagyon jó összefoglaló a témában:

 Tapadjunk!

Abban talán mindenki egyetért, aki ült már valaha kétkerekűn, hogy gyorsan menni könnyű, megállni nehéz. Az első necces kanyar után rádöbben az ember, hogy nem tud fékezni, legalábbis nem úgy, ahogyan kellene. Ha a felismerés megvan, az szerintem már nagyon jó: azt jelenti, hogy tisztában vagy saját képességeiddel, és tudatosítod magadban azt, hogy fejlesztened kell magad egy bizonyos területen. Ha egy kicsit is érdekel valakit a téma, érdemes egy kicsit utánaolvasni a fizikai vonatkozásoknak, annak, hogy mi történik a motorral fékezés közben. A lényeg röviden- (tisztázzuk, hogy vészfékezésről beszélünk, tehát arról a szituációról, amikor a lehető legrövidebb idő alatt meg kell állni):

Kezdjük a tapadással: a cél az, hogy a lehető legnagyobb felülettel érintkezzen mindkét gumi az aszfalttal. Ez lényegében két, kb. fél tenyérnyi terület a legtöbb motor esetében. Teljesen mindegy, hogy milyen a felépítmény, hány köbcenti, milyen típusú a gép, ezzel a két fél tenyérnyi területtel kell kezdeni valamit.

A motorkerékpár függőleges állapotában érintkezik a legnagyobb felületen az aszfalttal- tetszik, nem tetszik, ez van. Persze, amikor elhangzik ez a mondat, rögtön jön az ellenpélda: miért döntik lapjára a gépet a versenypilóták? Meg fogsz lepődni: azért lógnak le a motorról, mert igyekeznek a kanyarban annyira függőlegesen tartani a gépet, amennyire csak lehet. Ha figyelmesen megnézed, hogy mi is történik, látni fogod, hogy voltaképpen a kanyar ívével ellentétes irányba "tolják" a gépet, tehát pont a fordítottjára törekszenek annak, mint amit a sok dilettáns néző gondol. Nem az a céljuk, hogy minél jobban döntsék a gépet, hanem az, hogy lehetőleg minél kisebb szögben döntsék a kanyarban, mert a lehető legnagyobb tapadófelületre törekszenek. Lehetsz bármennyire profi, ha megszűnik a tapadás, csúszni fogsz és jó eséllyel bukás lesz a vége. Csakhogy: a közúton nincs bukótér, ellenben van egy csomó jó mély árok, szalagkorlát, fa, és egyéb olyan éles, hegyes, kemény tárgy, (pl. kamion) amivel nem szerencsés full contact ismeretséget kötni, ha egyben akarsz hazaérni.

Melyik a legfontosabb fék a motoron: az első, vagy a hátsó?

A kérdésre pontosan válaszolva én a következőt gondolom. Egyik sem. Szilárd meggyőződésem, hogy a legfontosabb fék a pilóta agya. A jó pilótát a rossztól szerintem nem a motorja, nem a felszerelése, nem a megtett kilométerek számra különbözteti meg, hanem a gondolkodása, illetve a technikai képzettsége.

A legjobb vészfékezés az, ha nem kell vészfékezni, mert felismered időben a helyzetet, és technikailag vagy annyira képzett, hogy reflex- szerűen tudsz reagálni. A motoros balesetek 90%- ban a motoros hibájából következnek be, mert a pilóta túlvállalja magát, "benéz" egy kanyart, vagy egyszerűen nem tud helyesen vészfékezni. Vagy egyszerűen csak szimplán hülye. Igen, ilyen is van. Ők a vesedonor pajtások, az utak nagy császárai, akik mindig mindent megoldanak. Vagy nem, de az majd egy másik poszt lesz...

Én minden alkalommal úgy ülök a motorra, hogy a legrosszabb forgatókönyvre számítok minden helyzetben. Mondok pár példát:

- az előttem lévő autó hirtelen fékez
- a mellettem lévő furgon nem lát, mert a holtterében vagyok és sávot vált
- útkereszteződésnél a kikanyarodó trakesz nem veszi figyelembe, hogy elsőbbséget kellene adnia, és kikanyarodik elém
- egy szűk kanyarban, amit  nem látok be teljesen egy lassú jármű halad, pl. egy szekér
- "rámragad" egy sietős futár hátulról, és tol le az útról...

Ezek a helyzetek teljesen hétköznapiak, semmi kitaláció nincsen egyikben sem, sőt, ezek nem is extrém példák. Mind előfordult már velem is, pedig nem régen motorozom, de ha ezt a blogot olvasod, nyilván ez mind- mind saját tapasztalatod is, vagy az lesz.

Persze, hogy mindez nem fordul elő minden egyes alkalommal, de fejben arra számítok, hogy bizony, előfordulhat. És ha előfordul, akkor, mivel számítottam rá, nem kezdek el pánikolni, mivel fel vagyok készülve a szituációra. Olyan követési távolságot tartok, hogy meg tudjak állni, ha az előttem lévő beletapos a fékbe, igyekszem minél gyorsabban kijönni a furgon holtteréből, ha a trakesz kikanyarodna, akkor sincs gond, mert látom, és már csökkentettem a sebességemet annyira, hogy meg tudjak állni előtte, stb. Ezért kezdtem azzal, hogy a motor legfontosabb féke a pilóta agya, ezt fenntartom. Ne vészhelyzetben húzd/taposd a fékeket, hanem előzd meg a vészhelyzetet. Persze, ott van az a maradék 10%, amikor nem te vagy a hibás, shit happens... ha tökéletes biztonságra törekszel, akkor vezess tankot például, abban nagy valószínűséggel túlélsz egy koccanást.

Legfontosabb fékünk, az agyunk. Ok, de mi van akkor, ha kellően körültekintően, előrelátóan közlekedsz, mégis elkerülhetetlen a vészfékezés. Akkor mi van? Szerintem ez rossz kérdés, nem akkor kell megtapasztalni, hogy mi van ilyenkor, hanem előtte. Avagy: ne a kajaktúra közben tanulgass úszni, hanem még a túra előtt, ha jót akarsz magadnak.

Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni

Közhelyesen hangzik, de igaz. Keress egy szép, nagy, üres parkolót, vigyél magaddal két liter ásványvizet, és szánd rá az időt! Kb. ilyen egyszerű. Kezdd el kisebb sebességgel, tegyél ki valamit magad elé, pl. az ásványvizes palackodat, és próbálj megállni előtte. Ha tízből tízszer sikerül, csökkentsd a féktávot, növeld a sebességet. És lenne itt még egy fontos dolog: ne bízz a technikában! Mit értek ez alatt?

A mai motorokon csillió rásegítő rendszer van. Klassz, tök jó, én is élvezem áldásos jelenlétüket, és örülök, hogy vannak De! Az életedet nem az elektronika és nem is az ABS fogja megmenteni, hanem az, hogy időben és helyesen cselekszel. Az ABS valóban csökkenti a féktávot, ez tény, de nem varázsszer, ha túl nagy sebességgel mész az adott helyzetben, nem fogsz tudni megállni, ABS ide, vagy oda. Ne a motor technikájában, hanem saját tapasztalatodban, tudásodban bízz. Gyakorolj, az többet ér, mint az ABS...

Technikailag mégis hogyan?

Minden motoron kettő db. fék van. Klassz! Használni kell mindkettőt! Vészfékezésnél a lényeg a következő: a hátsó fékre taposs egy nagyot, rögtön, azonnal ezt követően pedig markolj rá az első fékre. Kb. úgy, mintha egy teniszlabdát szorítanál össze. Lassú, folyamatos, egyenletes szorítással húzd a féket, hagyj időt az első villáknak összenyomódni, a guminak szétlapulni, a féknek felkeményedni. Meg fogsz állni sokkal- sokkal hamarabb, mintha ész nélkül rámarkolnál a fékkarra: kiesik alólad a motor eleje, csúszol is gyönyörűen, esetleg ha harapós a féked csinálsz egy előre szaltót. Látványos, de nem buli.

Amit el kell kerülni a vészfékezésnél, az pont itt keresendő: ne pánikolj, hanem szépen, nyugodtan, technikailag helyesen áll meg. És, ehhez kell a gyakorlás, kis és nagy sebességnél, egyenesben, kanyarban, stb. Ne akkor kezdj el filózni, hogy meg tudsz- e állni, amikor éles helyzet van, akkor már késő ezt kitalálni.

Mindkét féket kell használni, ez egyértelmű, de a meló lényegét, kb. 90%- át az első fék fogja elvégezni. Egészen egyszerűen azért, mert fékezéskor  megváltozik a gép súlyeloszlása, és ebből következően az első keréknek jobb a tapadása. Ezzel együtt, a hátsó fék, bár csak "segédmunkás" fontos szerepet játszik, értékes métereket lehet nyerni használatával, 80 km/h sebességnél már elképesztő a különbség! Íme:

Az üres parkoló, nem forgalmas út tökéletesen alkalmas arra, hogy gyakorolj, ismerd meg a motor és a saját képességeit határát. Pár délután, és pontosan fel tudod mérni, hogy adott sebességnél mekkora féktávra van szükséged. Nem gondolnád, hogy mennyire sebességfüggő a dolog, mutatom:

A féktávolság a sebesség növekedésével négyzetesen nő, ezt minden alsós tudja. Azért elgondolkodtató egy csöppet, hogy egy békés, sőt mi több lassúcska 80 km/h gurulás esetén kb. 50-55 méterre van szükséged ahhoz, hogy megállj. És három másodpercre. Abban az esetben, ha minden tökéletes: szuper a reakcióidőd, a motor tökéletes állapotban van, száraz az út, stb.

A motor jobban gyorsul mint egy autó, OK. Kisebb tömegének köszönhetően a féktávja is rövidebb pár méterrel, mint egy autónak azonos sebesség mellett, de csodák nincsenek. Öt méter életet menthet adott esetben, de ezt annyira nem szeretném kicentizni... Egy szónak is száz a vége: gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj, és tudni, látni, érezni fogod, hogy adott helyzetben mekkora sebességet válassz ahhoz, hogy meg tudj állni. És, tekintettel arra, hogy a féktáv és a sebesség összefüggenek egymással, végül ejtsünk egy pár szót a sebességről, hiszen ez az egyik legfontosabb, ha nem "A" legfontosabb tényező mind közül.

50/90/110/130

50/90/110/130. Igen, ezek a sebességkorlátok. És én úgy tudom, hogy a KRESZ a motorosokra is vonatkozik. Legyen már alap, hogy ezt betartjuk. Tudom, hogy egy nagyon konzervatív, meg nagyon gáz álláspont, de vállalom. Ha csapatni akarsz, irány a pálya, ha gyorsulgatni, keress egy olyan útszakaszt, ahol tényleg a madár sem jár, és hajrá! Ha meg a földútról mégis eléd kanyarodik egy traktor, mert sehol nem voltál még, amikor körülnézett, és kiló hatvannal rákenődsz a pótkocsira, az a te sarad. Pontosabban a te temetésed. A te döntésed. Másokat is veszélyeztetni, mert te a határaidat keresed közúton, nagyon nem OK. Ha kiló hatvannal kisodródsz a pályán, az kizárólag a te hibád. Ha viszont mindezt közúton adod elő, és nem egy pótkocsira kenődsz fel, hanem pl. egy hazafelé tartó család autójába ütközöl? Nyilván ez is a te felelősséged, csak nem lesz kit felelősségre vonni... Ne már...

Ha ismeretlen úton megyek, olyan kanyarok vannak, amelyeket nem ismerek, mindig visszaveszek egy picit. Hagyok tartalékot, mozgásteret magamnak, hogy meg tudjak állni. Ja, 10- 15 perccel később fogok odaérni. Hova is? Nem melóba járok a géppel, túrázgatok, nem kések el sehonnan. Ráérek. A legfontosabb fékem az agyam. Szerintem.

Széles utat!

Széles utat!

 Aláöltöző egyenlő: Pamut!

Ez a régi doktrína, nagyanyáink, anyáink ezt sulykolták. Számtalan esetben igazuk volt/van/lesz, de tévednek ebben a kérdésben! Ha jót akarsz magadnak, nem pamutból készült cuccokban motorozol.

Cotton kills! Igen, a pamut öl. Nem azonnal, de szépen lassan tönkre fog tenni, ha sokáig viseled kedvenc motorodon. Közhely, de a motorozásaid során megizzadsz. Olykor- olykor, egy városnézés során nem is kicsit, ahogy szoktuk mondani: fősz a saját levedben. Ez hozzá tartozik a bulihoz, ha nem bírod elviselni, nyilván nem ülsz motorra. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy mi történik mialatt/miután verejtékezni kezdesz.

A pamutnak számtalan jó tulajdonsága van, kiválóan szigetel, tartja a meleget, kellemes viselni- ez mind igaz utcai ruházat esetében, de van egy tulajdonsága, ami alkalmatlanná teszi pólóidat a motorozáshoz: a pamut kiváló nedvszívó képességgel rendelkezik. Magyarán: megtartja az izzadtságot, nedves marad és relatíve nehezen, lassan szárad. És városnézés után az utolsó, amit akarsz az az, hogy gyakorlatilag egy vizes pólóban folytasd az utadat az országúton. Meleg van, meg nyár, meg minden, talán még jól is esik ahogy hűsít, de hosszú távon, esetleg egy picit is hűvösebb időben nem lesz igazán kényelmes, és egészséges sem a pamut aláöltöző. A cél ugyanis nem az, hogy megtartsd a nedvességet a testeden, hanem az, hogy minél gyorsabban elvezesd onnan és száraz maradj.

Bármilyen furcsán is hangzik, de a műanyag a barátod! Gyakorlatilag az összes sportruházat valamilyen műszálas anyagból készül, olyan textúrával, amelyik képes elvezetni a test felületéről a keletkező izzadtságot. Számos sportágban használatosak ezek a cuccok, és ez alól a motorozás sem kivétel.

Ízlésednek, a kinti hőmérsékletnek és nem utolsó sorban pénztárcádnak megfelelően választható lényegében bármi a zoknitól kezdve a rövid vagy hosszú ujjú felsőkig. Én egy picit csalok, ugyanis a futáshoz használt technikai pólóimat használom motorozáshoz is, nekem tökéletesen beváltak. Évekkel ezelőtt, amikor futni kezdtem, nem gondoltam volna, hogy másra is fogom ezeket a cuccokat használni, de most nagyon jól jön, hogy van egy csomó technikai pólóm :).

A technikai aláöltözők gyorsan magukba szívják a nedvességet, elvezetik a test felületéről, és pillanatok alatt megszáradnak. Ezek a tulajdonságaik pedig kiválóan alkalmassá teszik hosszabb- rövidebb motoros túrázáshoz ezeket a cuccokat. Én a világosabb színű, konkrétan fehér darabokat kedvelem, mert városnézéshez, sétálgatáshoz a nyári melegben szerintem ez a legpraktikusabb. Saját tapasztalatom, hogy tényleg percek alatt megszáradnak, így biztosan száraz ruházattal fogom folytatni az utat a pihenő után.

Több napos túra esetén óriási előnyük, hogy nagyon kis helyen elférnek, súlyuk elhanyagolható, és pillanatok alatt moshatóak, száríthatóak. Két három darabbal simán végig lehet nyomni egy több napos túrát, nem lesz semmi gond. Kedvenc pólóidat meg tartogasd az esti sörözgetéshez, sétálgatáshoz, arra tökéletesek!

Szélet utat!

Széles utat!

Állsz a kedvenc motoros boltodban a sisakok előtt, és fogalmad nincs, hogy mit válassz...ismerős az érzés? Nekem igen. Ha szerencséd van, és jó helyre tértél be, segíteni fognak, és pénztárcádnak megfelelő kupakkal fogsz távozni. Ha és amennyiben minden jól alakul, és olyan eladót fogsz ki éppen, aki ért is ahhoz, amit csinál. De mi van akkor, ha nem így történik? Mi van akkor, ha valami olyasmit akarnak rád tukmálni, amire semmi szükséged nincs? Pár szempont következik a továbbiakban, talán segítenek a döntésben.

Milyen egy jó sisak?

A sisak motoros legfontosabb felszerelése, kelléke (a mocit leszámítva persze). A motoros lét origója. A kályha, ahonnan elindulsz. Sisak nélkül nincs motoros, szerintem. Egyéniséged és stílusod kifejezője, igen.

De ami mindezeknél sokkal- sokkal fontosabb: a sisakod fogja megmenteni adott esetben az életedet. Vagy nem. Mert spórolsz, mert nem értesz hozzá, mert úgy gondolkodsz, hogy “velem úgysem történik semmi rendkívüli az utakon.” Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy mit választasz, az életed múlhat a döntéseden. Szó szerint. Nézzük akkor a szempontokat!

Hol fogom elsősorban használni?

Tisztázd magadban: mire is kell pontosan a sisak? Motorozáshoz, nyilván, nem muskátlit akarsz nevelni benne, ahhoz pöttyet drága....

Hol motorozol leginkább? Milyen időjárási körülmények között? Többnyire off- road, vagy inkább autópálya, országút? Milyen hosszú távokat teljesítesz naponta, 300 vagy 900 km a napi adag? Mekkora az átlagsebességed, 90 vagy 130 km/h? 

Mind mind eldöntendő kérdések- ezernyi másik szempontot is fel lehetne sorolni-  mielőtt betérsz a boltba, vagy elülsz a gép elé, neten rendelni (ezt egyébként nem javaslom, csak akkor, ha nagyon pontosan ismered az adott típus méreteit és összes jellemző tulajdonságát). Próbáljunk lépésről lépésre menni!

Szempontok vásárlás előtt

Biztonság

Talán kezdjük a legfontosabbal! Nézz utána alaposan a gyártó által feltüntetett paramétereknek! Nézd meg a termék töréstesztjének eredményeit! Ha nem találsz ilyet, felejtsd el, bármilyen tetszetős is a fényezés- nem ezt keresed. Ne kockáztass, tényleg az életed múlhat azon, hogy hogyan döntesz. Nem a legolcsóbb kategória lesz a barátod, a középső polcon, illetve a felsőn keresgélj inkább. Ha soknak tűnik, inkább spórolj még egy kicsit, de ne vegyél gagyit. Jelenleg 60-70.000 Ft. környékén már találsz olyat, amivel ki lehet menni a forgalomba, a felső határ meg a csillagos ég!

Kényelem

Kezdetben akkor jó, ha szorít. Végy egy rágót a szádba a boltban, és ha a kiszemelt sisakban tudsz rágózni, biztosan túl nagy neked! Akkor jó, ha szoros, ha érzed, hogy egy kicsit felgyűri az arcodat, “hörcsögpofát” csinál! Ez nem jelenti azt, hogy nyomhat bárhol is! Tedd tarkóra a kezed, és jó erősen nyomd előre a sisakot! Kérd meg az eladót, vagy valakit, aki veled van, hogy nyúljon be a homlokodnál: egy ujjnyi helynek kell lennie! Ha több, vagy kevesebb van, keress tovább! Ha túl szűknek érzed, ne aggódj, párszor beleizzadsz, felveszi a fejformádat, és kb. 10- 15 alkalom után lesz egy hosszú távon biztonságos, kényelmes sisakod! Ha már az első alkalommal túl “kényelmes” lötyögni fog a fejeden, és feleslegesen költöttél el egy csomó pénzt: nem lesz jó a sisakod, amit legalább 4- 5 évre vettél...

Súly

Egy jó sisak könnyű, amennyire csak lehet. Nem mindegy, hogy 1750 gramm, vagy 1220 gramm a sisak. Kézben fogva talán nem tűnik nagynak a különbség, de egy végigtúrázott nap végén hidd el, érezni fogod a különbséget. Vásárlás előtt kérdezz rá a súlyára a bukónak, igyekezz minél könnyebbet választani. Nem véletlenül jelentek meg a kompozit, ill. többrétegű anyagok, kevlár, stb: mind- mind a súlyfelesleget próbálják csökkenteni- persze ennek ára van, nem is kevés...

Szellőzés

Minél több, annál jobb. Szerencsés esetben az áll részben, és a fejtetőn is találsz szellőzőket, olyat keress, amelyen értelmezhető méretű nyílás van, a nyári melegben fontos hogy ne forrjon fel az agyvized  az első piros lámpánál.

Napszemüveg

Úri huncutságnak tűnik egészen addig a pillanatig, amíg nem süt a nap a szemedbe. Nem tudod lehajtani a napellenzőt, mint az autóban, viszont haladnod kell tovább. Igen, tudom, van kedvenc napszemcsid, de azt inkább tartogasd a városnézéshez, ha már megérkeztél. Olyat válassz, ami nem vágja ketté a látóteredet, hanem elegendő mélységig “lenyúlik.” Szeretni fogod a mozdulat kényelmét, ahogyan egyszerűen, egy mozdulattal megszüntethető a hunyorgás.

Napellenző

Sokat segít, ha van eltávolítható napellenző, schild a sisakon. Ha nincs szükség rá, egyszerűen leveszed, amikor meg kell, árnyékol, és védi a plexit a kavicsfelverődésektől is egy- egy komolyabb off- road szakaszon.

Pin- lock

Motoros túráid 90%- ban nincs rá szükséged, viszont van az a 10%, amikor átkozódsz intenzíven, mert nem látsz semmit azért, mert tiszta pára előtted a plexi. Köd, esős, párás idő, hűvösebb nyári reggel vagy este: nem tudsz eléggé hálás lenni ennek a nagyszerű és egyszerű találmánynak: nincs több párásodás, gurulhatsz bármilyen is az idő!

Bogárháló

Egészen addig hülyeségnek gondolod, amíg egy méhecske valahogyan bele nem kerül a sisakodba. Utána érteni fogod, miért van a jobb darabokon az áll részen és hátul, a tarkónál is bogárháló.

Mosható bélés

Bármilyen jó is a szellőzés, akármilyen antibakteriális anyagból készül is a bukód belseje, bele fogsz izzadni. Gyakran. És ennek egy idő után lesz egyfajta “illata.” Póriasabban fogalmazva: büdös lesz, na. A legtöbb mai termék bélése kiszedhető, mosható. Figyelj arra, hogy még nedvesen tedd vissza a sisakba, ott száradjon meg teljesen, hogy ismét felvegye a héj formáját.

Kommunikáció

Ha csak egyedül gurulsz, akkor ez nem szempont. Ha viszont gyakran szállítasz utast, és van tervezel vele út közben beszélgetni, olyan sisakot válassz, amiben megvan az előkészített helye az intercomnak- sokat segít a továbbiakban.

Csat

Biztonsági csatot keress, olyat, ami stabilan zár és lehetőleg fémből készült, vagy legalábbis részben! Ja, és még valami: kösd is be minden alkalommal, amikor elindulsz, még akkor is, ha csak a sarki boltig gurulsz tejért!

Kinézet- külcsín

Tudom, hogy ezzel nagy vitát kavarhatok, de vállalom: szerintem a láthatóság sokkal fontosabb egy túramotoros esetében annál, hogy milyen replica mintázat van a kupakodon. Igen, dögös meg minden, és tényleg jól néz ki, de számomra fontosabb az, hogy már 200 méterről beleégjen az előttem haladó autós retinájába a visszapillantóból: ott jövök mögötte. Szóval design vs. láthatóság, döntsd el, melyik a fontosabb. Én döntöttem, és brutál uv. zöld sisakom van. Ütős szín az biztos, de észre is vesznek- legalábbis bízom benne, hogy jobban, mintha egy matt fekete kobak lenne a fejemen.

Az örök kérdés: nyitott vagy zárt?

Ebben a kérdésben nem kívánok állást foglalni, mindkét tábornak megvan a saját jól megérdemelt célközönsége. És persze, mindkét típusnak megvannak a vitathatatlan előnyei. Sőt, hogy tovább bonyolítsuk a dolgot: számos olyan típus van, amelyik zárt és nyitott homologenizációval is rendelkezik.

A magam részéről úgy gondolom, hogy a sisak egy célszerszám, és olyat kell venni, amelyik a legkevesebb kompromisszumot jelenti- tökéletes választás nincsen szerintem. Soha nem szerettem a hibrid megoldásokat (ld. például a négy évszakos gumiabroncs), igyekeznek több dolgot ötvözni valahogyan, de a végeredmény sehogyan sem lesz “az igazi.” Igaz ez a sisakokra is szerintem, stílusodnak, habitusodnak, motorozási szokásaidnak válassz nyitottat vagy zártat- kevesebb kompromisszummal jár szerintem. Esetleg legyen két sisakod: attól függően, hogy merre gurulsz használhatod egyiket vagy másikat. 

Mennyi ideig használhatom?

Mivel a sisak is egy használati tárgy, a válasz attól függ, hogy hogyan, milyen körülmények között, és mennyit használod. A nevesebb gyártók 4- 5 évben határozzák meg termékeik élettartamát, nekem reálisnak tűnik. De! Ha buksz vele, ha leejted és elreped, ha valami miatt deformálódik: nincs mese, vegyél másikat! Az életed többet ér, gondold végig! Ha öt évig rendszeresen használod, és minden ok, örülj neki! Add a gyerekeidnek, nevelj benne muskátlit(L.O.L) vagy egyszerűen csak tedd fel a polcra, és ha ránézel idézd fel: mennyi nagyszerű kaladban volt részed, amikor viselted.

+ egy bónusz tipp!

Vásárlás előtt, ha lehet próbáld ki a kiszemelt sisakot élesben is! Kérd el, menj vele ki a forgalomba, és ott ki fog derülni, hogy mennyire zajos, mekkora a látótér benne, egyáltalán: milyen benne lenni... A komolyabb kereskedések erre lehetőséget adnak, ahol ettől elzárkóznak nem véletlenül teszik- keress másik boltot.

Széles utat!

Széles utat!

Egy laza mozdulattal felnyitom a csomagtartót, behajítok két bőröndöt és egy kismotort, plusz még ezernyi kisebb és nagyobb zacskót, táskát, dobozt, ahogy éppen adódik. Hihetetlen, hogy mit el nem nyel egy családi kombi csomagtartója. Megszokja az ember, hogy van hely, kis túlzással elviheti magával a ruhásszekrényt is nyaralni, ha úri kedve úgy diktálja. Aztán, miután ehhez jól hozzászokott, és polgári kényelembe süppedt, átül egy motorra, és az első, amivel szembesül az az, hogy a motornak alap esetben nincsen csomagtartója.

Igen, ez a helyzet. Nem az a kérdés, hogy mekkora, hogy hány zsák krumpli, hány rekesz sör fér el a puttonyban. Egyáltalán nincs csomagtartód, semmilyen. Pakolni, meg ugye kell, elvégre nagyon trendi dolog egy pőre bankkártyával járni a világot, de azt nem tudod magadra húzni, ha esik az eső, ha hideg van. Nem segít a MasterCard. A Visa sem. Nem mész a plasztikkal semmire akkor sem, ha defektet kapsz, és meg kellene gombázni a hátsó gumit. Illetve, de: hívhatsz trélert, és fizethetsz, mint a katonatiszt.

Szóval, megvan álmaid vasa, gurulsz vele egyet kettőt, és rájössz arra, hogy bizony kellene valami tároló alkalmatosság a paripára.

Hátizsák- mint elsődleges megoldás

Kézenfekvőnek tűnik egy hátizsák. Nyilván van egy otthon,belehajigálsz ezt azt, és már lehet is csapatni. Rövid távon, semmi gond, ez jó megoldás lehet, a legszükségesebbek beleférnek, nem kell lezárni, nincs felesleges súly a motoron, nem növeli meg a légellenállásodat, sőt, a gép súlyelosztásába sem nagyon zavar bele. Mondjuk nem szeretnék úgy elesni, hogy a hátamon van, és az ásványvizes palackon landolok, de ez egy másik témakör.

Hogy kinek mi a rövidebb- vagy hosszabb táv/idő, amíg nem zavarja a hátizsák az egyénenként változó, láttam fazonokat egész komoly távokat gurulni hátizsákkal, nem is kicsivel és elvoltak, köszönték szépen.

Engem speciel zavar, hogy a hátamon van, már rövid távon is. Korlátoz a mozgásban, meleg, nem szellőzik úgy a kabátom, ahogyan kellene, mert a szellőzőket hátul elzárja. Plusz még ott van a már említett bukás, nem szeretném a hátamon a defektjavító készlettel és a kulccsomómmal előadni a mutatványt. Szóval valami más kell nekem.

Soft vagy hard?

Ki ezt, ki azt szereti. Mármint a tároló dobozokat illetően, nem kell itt semmi másra gondolni, ez egy motoros blog kérem! Ebben az esetben is, (mint mindig) két oldala van az éremnek.

Kezdjük a puha dolgokkal, a textilből/pvc stb. készült málhákkal.

Pozitívumok:

- Olcsó. Pontosabban, olcsóbb. Egy három részes rendszer kb. harmadannyi pénzből beszerezhető mint műanyag vagy alu rokonai. Persze, itt is a határ a csillagos ég, de nagyságrendileg azért nem tévedünk, ha kijelentjük: harmadannyi pénzből jutsz ugyanannyi tárolóhelyhez.

- Könnyű. Egy műanyag vagy alu doboz önmagában is 5- 6 kiló, ha ezt megszorozzuk hárommal és hozzáadjuk a rögzítő keretek súlyát 20 kiló környékén járunk, és még egy papírzsepit sem csomagoltál el magadnak. Ezzel szemben ha textilből készült tárolóim vannak könnyebb lesz a paripa 20 kilóval. Azonos mennyiségű csomag mellett. 20 kiló pedig nagyon nem mindegy, legalábbis szerintem.

- Egyszerű le és felszerelni. Akár több motoron is használhatóak ugyanazok a nyeregtáskák, nincsen típus specifikus rögzítőelem. Ha szükség van rájuk, pár perc alatt fenn vannak a helyükön, amikor meg nem kellenek, gyorsan le lehet kapni őket a gépről, nem rondítják az összképet.

- Biztonságosabbak egy baleset bekövetkezte esetén. Statisztikai adatok szerint elég sok végtag sérülést okoznak eséskor a kemény dobozok. Ezzel szemben textil rokonaik kíméletesebben bánnak pl. a bokáddal, ha sikerül egy bukáskor alájuk kerülni. Számomra, kezdő számára ez egyáltalán nem elhanyagolható szempont.

Hátrányok:

- Optikailag nem annyira "dögös", "off- roados" a gép, mint egy műanyag vagy alu doboz szettel. Persze, ízlések és pofonok, kinek mi tetszik, de ez is egy szempont lehet a döntéskor.

- Nem zárható igazán biztonságosan. Ebben a kérdésben kétségtelenül hátrányban vannak a soft málhák. Ha "érdekes" helyekre utazol, és benne van a pakliban, hogy hosszabb időre ott kell hagynod valahol a gépet, akkor gondoskodni kell málháid biztonságáról, nehogy jóakaratú emberek véletlenül beletegyenek valamit... :) Vagy egyszerűen trombitának nézzék és megfújják az egész díszes pakkot.

- Ha sérülékeny dolgokat szállítasz, amelyek ráadásul nagy értékűek (kamerarendszer, fényképezők, optikák, laptop, kütyük stb.) akkor egy soft táska nem igazán megfelelő választás a biztonságos tárolásra és szállításra.

- Nehezebben pakolható. Sokan ezt hozzák fel ellenérvként, ezzel azért én egy picit vitatkoznék. Top case esetében minden bizonnyal praktikusabb egy műanyag/alu doboz, mint egy hengertáska, de az oldalsó dobozok esetében már nem egyértelmű a helyzet. Sőt. A soft málha, pontosan azért mert soft kicsit rugalmasabban pakolható, a merev falú dobozok űrtartalma annyi amennyi, nem lehet "megtömni" őket.

Nézzük akkor a hard szekciót!

Pozitívumok:

- Optikailag kétségtelenül fel tudják dobni a gépet. Jól néznek ki, na. (Bár, a fene tudja, nekem annyira nem tetszenek ezek a legokockák...)

- Biztonságosan lehet őket zárni, kevesebb eséllyel "tesznek bele" valamit, mint a soft málhák esetében.

- Ha utast szállítasz, meg fogja köszönni a háttámlát ami a top-case-n van, abban biztos vagyok.

- Ha eldől a gép, megvédheti a blokkot, műanyag idomokat a karcolódástól.

Negatívumok:

- Drágák. Egy három részes szett, 250- 300.000 Ft., ami nem kevés pénz.

- Kicsit macerás le, ill. felszerelni őket, nem kell hozzájuk egy fél nap, de azért nem is pár perc, mint egy szoft málha esetében.

- Ha több motoron szeretnéd használni őket, nem fog menni, meg kell venned a szükséges kereteket, tartó rendszert. Ha eladod a motorodat, és másik típust veszel, szintén lesz plusz költséged.

- Balesetkor nagyobb az esélye, hogy a doboz okoz sérülést, mint a soft tárolók esetében.

- Nehezek. Nekem talán ez az egyik legnagyobb ellenérvem, 20 kiló bizony nagyon- nagyon sok, az én gépemnek majdnem egy tizede. Márpedig arra törekszünk ugyebár, hogy minél könnyebb vassal guruljunk, egy hosszú túra során minden egyes dekát érezni fogsz a nap végén, nemhogy 20, azaz 20 kilót...

Ez mind szép, de akkor mégis, mi legyen?

Eddig az elmélet, de akkor mi legyen a gyakorlatban? Elég sokat rágódtam a kérdésen, jelenleg ott tartok, hogy ötvözni szeretném a két típus előnyeit, és lehetőség szerint minél inkább csökkenteni a hátrányokat.

A motoromon egy gyári top- case volt átadáskor, eladói tanácsra így kértem, és nem bántam meg, jó döntésnek bizonyult. Kétségtelenül kényelmes, praktikus, gyors módja a sisak, kabát, esőruha, stb. tárolásának. Zárható, úgyhogy ezzel sincs gond. Műanyag, szóval nem különösebben nehéz, és egyáltalán nem érzem, hogy megváltoztatta volna a motor súlyelosztását. Rövidebb, egy- két napos túrákra szerintem elegendő lesz, főleg akkor, ha a sisakot a motorhoz rögzítem és nem benne tárolom. Szerencsés vagyok, mert van a gépen egy másik, 22 L- es tároló ott, ahol hagyományosan a tanknak kellene lennie: nagyon sok apróságot elnyel, sőt, egy kisebb hátizsák sem okoz gondot neki.

Hosszabb túrákra venni fogok két kb. 25- 30 L- es soft nyeregtáskát, így mindennel együtt kb. 120 L tároló kapacitásom lesz. Hogy ez mire elég, majd kiderül, beszámolok majd a tapasztalataimról. A hétköznapok során a nyeregtáskákat le fogom venni, marad csak a doboz, hosszabb utakra meg pár perc alatt feldobom a nyeregtáskákat. Igen, tudom, nem éppen design- díjas megoldás lesz, viszont praktikus megoldásnak ígérkezik. Meglátjuk.

Széles utat!

Előbb utóbb bizony feltevődik a nagy kérdés: ok, jogsi megvan, de akkor milyen legyen a vas? Hogyan válasszak? Mik legyenek a legfőbb szempontok? Fél éven keresztül túrtam a netet, beszélgettem ismerősökkel, nézegettem a motorokat, ahol csak lehetett. Lassanként kezdett kialakulni bennem egy határozott elképzelés...

Melyek voltak a szempontjaim?

Olyan motort kerestem, amellyel rövid (2- 3 óra) túrákat lehet tenni évezetesen, biztonságosan. Ennyi időm van a legtöbb esetben, egy jó kis gurulásra. A nagy országjáró/világjáró, klasszikus túraendúró kategória tehát kilőve, nem én vagyok a célcsoport.

Néha vinnék magammal utast, tehát legyen rajta elegendő hely kettőnknek. Legyen benne elég erő, nyomaték, ne toljanak le az útról. Legyen kezes a gép, mert kezdőként nem valami heves lelkű paripára kell ülni, szerintem. Elég magas vagyok (182 cm) tehát nem baj, ha normálisan tudok ülni rajta, és némi szélvédelem sem ártana. Nem tervem évenként cserélgetni a gépet, ezért legyen alkalmas arra, hogy idővel hosszabb túrákra is elmenjek vele, ha úgy adódik. Legyen gazdaságosan üzemeltethető, és üzembiztos, legyen rajta ABS. Kb. ezeket a szempontokat fogalmaztam meg magamnak, amikor nekiálltam keresgélni.

Persze, a végére hagytam a legfontosabbat: legyen jó ránézni, azaz érezzek valami bizsergést, ha ránézek. Kicsit olyan ez, mint a lányoknál... Nem megmagyarázni, érezni kell. Elvégre motort a legtöbb esetben nem azért vesz az ember, mert okvetlenül szüksége van rá (tudom, igen, van akinek ez elsődleges közlekedési eszköz, ebbe most ne menjünk inkább bele). Azért ülünk valami kétkerekű motorizált vasra, mert gurulni akarunk egy jót- rendjén van ez így, szóval, igenis, nézzen ki az a paripa valahogy.

Használtat vagy újat?

Fogas kérdés. Nagyon sok érv szól mindkét döntés mellett. Jópár autó vásárlásán, eladásán vagyok túl, volt közöttük olyan, amit használtan vettem, volt amit én gurítottam ki a szalonból. De mi legyen a motorral?

Elkezdtem nézegetni a használt motorokat a hahun, 600 és 800 köbcenti között. Nem valami régi romot kerestem, hanem valamit, ami mondjuk 2010 után jött le a szalagról. Hát, mit mondjak, nem voltam feldobva a látottaktól, pedig jópár este mazsoláztam a felhozatalt hosszú heteken keresztül. Ami olcsó, az kb. olyan is, ami meg igényes és patika gép, az meg elég jól tartja az árát az újkorihoz képest (-30%) de ez természetes. Nagy varázslat nincs, a csodákban nem hiszek... Ismerve a magyar mentalitást, az "okosba megoldjuk" hozzáállást a kevés bizalmam is szertefoszlott.

Motornál egy technikai hiba miatti bukás/csúszás sokba kerül, és nem anyagilag. Mivel két kis gyerekem van, és szeretném őket felnevelni nekem ez a rizikó nem fér bele, a biztonságot helyeztem a keresgélés során mindenek elé. Azt, hogy a motor nem sérült, minden kifogástalan rajta, mindennél fontosabbnak tartottam és tartom ma is.

Őszintén: a motorokhoz nem értek úgy, mint az autókhoz: ott pontosan tudom, mit kell megnézni, tudom, hogy hogyan kell mennie, tudom, hogy mik a típushibák, tudom, hogy mivel melyik szerelőhöz érdemes menni. Vékony jégre szaladtam tehát, kezdő motorosként még azt sem tudtam, hogy annak a bizonyos kiszemelt gépnek hogyan kellene "rendesen" mennie. Tapasztalat híján nem volt összehasonlítási alapom. Kezdtem kétségbeesni. Hogyan lesz nekem jó motorom?

Elkezdtem nézegetni az új motorokat. Drágák. Hagyjuk, ennyit nem akarok erre költeni. Aztán megint nézegettem őket, és kezdtem végiggondolni: a kiszemelt használt példányokhoz képest valóban drágábbak, de nem annyival, hogy romba döntené egy vásárlás a családi költségvetést. Ok, akkor lássuk mi van a szalonban! Végignéztem a teljes kínálatot, osztottam szoroztam, és rájöttem, hogy egy bizonyos idő után ez már "vallási" kérdés. Olyan nagy különbség nincs a kategória típusai között, egyik ebben ügyesebb, a másik abban jobb, de olyan ordító szakadék nincs a nagy nevek gépei között. Kb. olyan ez mint az okostelefon piac, ott is megvannak a táborok, és lehetetlen meggyőzni egymást arról, hogy melyik rendszer a jobb- nincs is értelme. De mégis, akkor melyiket válasszam? Azt, amelyik jobban tetszik? Nem, ennél valami több kell nekem, hogy dönteni tudjak.

Selling point

Beütött a villám! És igencsak rendesen. Két éve a feleségemnek automata váltós autója van. Amikor nézegettünk neki autót, kijelentette, hogy ő bizony automata váltós autót soha nem fog vezetni, neki nem kell, tud ő váltani. Mondom ok, de előtte menjünk el, próbáljuk ki. A próbakör után kiszállt az autóból és szó szerint ezt mondta: "Nekem ez az autó kell!" Rendben! Megvettük, elhoztuk, azóta is gond nélkül és boldogan használja. Néha néha vezettem, mert úgy voltam vele, mint székely bácsi a dobozos sörrel: úri huncutság az, finom népeknek való... Aztán azon kaptam magam, hogy keresem az alkalmat, hogy vezessem a kis dögöt, mert annyira jó. Én, aki világ életemben imádtam/imádok vezetni, váltani, gépészkedni, vezetni akarom feleségem automata váltós autóját! Szégyen, nem szégyen, kilóra megvett, ez van. És elhatároztam, hogy a következő autóm biztosan automata lesz, váltogasson a dugóban az, akinek hét anyja van, én többet biztosan nem...megteszi helyettem a gép, nagyon is ügyesen.

Motorkerékpárt is gyártanak automata váltóval. Hogy mi van? Robogót kösz, nem. Én nagymotort akarok. Túrázgatni a Mecsekben, legurulni a Balcsihoz, csatangolni erre arra...Hegyes völgyes vidéken lakunk, nem kell nekem robogó!

Így jutottam el a Hondához, pontosabban az NC750 DCT típushoz. Automata váltója van, a kb. annyira robogó mint amennyire a Mecsek magashegység. Kezdtem közelebbről ismerkedni a típussal, minden tesztet, videót megnéztem, elolvastam amit csak találtam a neten. Aztán egy tavaszi délelőtt elballagtam egy kereskedésbe és másfél órát tapogattam, ráültem, nézegettem. Tetszett, amit láttam. Ok, nem leszünk indulatvásárlók, irány haza, elmúlik az érzés. Hát, nem múlt el, sőt.

Kb. minden együtt van, amit kerestem:
- megbízható gép, hiszen ez egy Honda...
- biztonság kipipálva, elég komoly mennyiségű fedélzeti elektronika segít nekem, köszi!
- kezes a gép, nem akar megölni az első kanyarban
- van benne elég erő, nem tol le semmilyen pótkocsis barom az útról
- kényelmes, rövid túrázásokhoz alkalmas gép, de egy hosszabb útra is elindulhatok majd vele, lépést fogok tudni tartani a csapattal
- szerintem klasszul is néz ki, de ízlések és pofonok ugyebár...
- vált helyettem, ha meg akarom akkor átveszem az irányítást és én pakolgatom a fokozatokat, ez szerintem a legjobb tulajdonsága, emiatt vettem meg, és nagyon jó döntésnek bizonyult.

Kezdő motorosként van tehát egy kezes de kellően erős gépem, alacsony tömegközépponttal, jó fékekkel, és egy automata váltóval. A haverok gyorsan körbe is röhögtek, hogy ez nem is igazi motor, robogó lesz ez, csak ügyesen álcázza magát. Ok, visszakérdezek: a Forma 1- es autók is mind hycomatok ugye? Hiszen azokban is automata váltó van, nyilván azért, mert a pilóták puhapöcsök és nem tudnak rendesen váltani... kell nekik a segítség szegényeknek. Ekkor már nem röhögtek, hanem elkezdtek hümmögni, hogy hát jé, tényleg, miért is ne.

Persze, tudom, hogy ezernyi okot lehetne felsorakoztatni egy másik típus mellett, ebből a pénzből elég sok másfajta motort vehettem volna. Szebbet, nagyobbat, gyorsabbat, erősebbet, váltósabbat... De ez a döntés az én döntésem, nem kell egymást meggyőznünk hogy jó vagy rossz döntést hoztam- e. Egyelőre fülig ér a szám minden gurulás után, és úgy érzem, soha nem költöttem még jobban el a pénzemet. Elvégre ez a lényeg, nem? Guruljunk egy jót!

Széles utat!