Széles utat!

Előbb utóbb bizony feltevődik a nagy kérdés: ok, jogsi megvan, de akkor milyen legyen a vas? Hogyan válasszak? Mik legyenek a legfőbb szempontok? Fél éven keresztül túrtam a netet, beszélgettem ismerősökkel, nézegettem a motorokat, ahol csak lehetett. Lassanként kezdett kialakulni bennem egy határozott elképzelés...

Melyek voltak a szempontjaim?

Olyan motort kerestem, amellyel rövid (2- 3 óra) túrákat lehet tenni évezetesen, biztonságosan. Ennyi időm van a legtöbb esetben, egy jó kis gurulásra. A nagy országjáró/világjáró, klasszikus túraendúró kategória tehát kilőve, nem én vagyok a célcsoport.

Néha vinnék magammal utast, tehát legyen rajta elegendő hely kettőnknek. Legyen benne elég erő, nyomaték, ne toljanak le az útról. Legyen kezes a gép, mert kezdőként nem valami heves lelkű paripára kell ülni, szerintem. Elég magas vagyok (182 cm) tehát nem baj, ha normálisan tudok ülni rajta, és némi szélvédelem sem ártana. Nem tervem évenként cserélgetni a gépet, ezért legyen alkalmas arra, hogy idővel hosszabb túrákra is elmenjek vele, ha úgy adódik. Legyen gazdaságosan üzemeltethető, és üzembiztos, legyen rajta ABS. Kb. ezeket a szempontokat fogalmaztam meg magamnak, amikor nekiálltam keresgélni.

Persze, a végére hagytam a legfontosabbat: legyen jó ránézni, azaz érezzek valami bizsergést, ha ránézek. Kicsit olyan ez, mint a lányoknál... Nem megmagyarázni, érezni kell. Elvégre motort a legtöbb esetben nem azért vesz az ember, mert okvetlenül szüksége van rá (tudom, igen, van akinek ez elsődleges közlekedési eszköz, ebbe most ne menjünk inkább bele). Azért ülünk valami kétkerekű motorizált vasra, mert gurulni akarunk egy jót- rendjén van ez így, szóval, igenis, nézzen ki az a paripa valahogy.

Használtat vagy újat?

Fogas kérdés. Nagyon sok érv szól mindkét döntés mellett. Jópár autó vásárlásán, eladásán vagyok túl, volt közöttük olyan, amit használtan vettem, volt amit én gurítottam ki a szalonból. De mi legyen a motorral?

Elkezdtem nézegetni a használt motorokat a hahun, 600 és 800 köbcenti között. Nem valami régi romot kerestem, hanem valamit, ami mondjuk 2010 után jött le a szalagról. Hát, mit mondjak, nem voltam feldobva a látottaktól, pedig jópár este mazsoláztam a felhozatalt hosszú heteken keresztül. Ami olcsó, az kb. olyan is, ami meg igényes és patika gép, az meg elég jól tartja az árát az újkorihoz képest (-30%) de ez természetes. Nagy varázslat nincs, a csodákban nem hiszek... Ismerve a magyar mentalitást, az "okosba megoldjuk" hozzáállást a kevés bizalmam is szertefoszlott.

Motornál egy technikai hiba miatti bukás/csúszás sokba kerül, és nem anyagilag. Mivel két kis gyerekem van, és szeretném őket felnevelni nekem ez a rizikó nem fér bele, a biztonságot helyeztem a keresgélés során mindenek elé. Azt, hogy a motor nem sérült, minden kifogástalan rajta, mindennél fontosabbnak tartottam és tartom ma is.

Őszintén: a motorokhoz nem értek úgy, mint az autókhoz: ott pontosan tudom, mit kell megnézni, tudom, hogy hogyan kell mennie, tudom, hogy mik a típushibák, tudom, hogy mivel melyik szerelőhöz érdemes menni. Vékony jégre szaladtam tehát, kezdő motorosként még azt sem tudtam, hogy annak a bizonyos kiszemelt gépnek hogyan kellene "rendesen" mennie. Tapasztalat híján nem volt összehasonlítási alapom. Kezdtem kétségbeesni. Hogyan lesz nekem jó motorom?

Elkezdtem nézegetni az új motorokat. Drágák. Hagyjuk, ennyit nem akarok erre költeni. Aztán megint nézegettem őket, és kezdtem végiggondolni: a kiszemelt használt példányokhoz képest valóban drágábbak, de nem annyival, hogy romba döntené egy vásárlás a családi költségvetést. Ok, akkor lássuk mi van a szalonban! Végignéztem a teljes kínálatot, osztottam szoroztam, és rájöttem, hogy egy bizonyos idő után ez már "vallási" kérdés. Olyan nagy különbség nincs a kategória típusai között, egyik ebben ügyesebb, a másik abban jobb, de olyan ordító szakadék nincs a nagy nevek gépei között. Kb. olyan ez mint az okostelefon piac, ott is megvannak a táborok, és lehetetlen meggyőzni egymást arról, hogy melyik rendszer a jobb- nincs is értelme. De mégis, akkor melyiket válasszam? Azt, amelyik jobban tetszik? Nem, ennél valami több kell nekem, hogy dönteni tudjak.

Selling point

Beütött a villám! És igencsak rendesen. Két éve a feleségemnek automata váltós autója van. Amikor nézegettünk neki autót, kijelentette, hogy ő bizony automata váltós autót soha nem fog vezetni, neki nem kell, tud ő váltani. Mondom ok, de előtte menjünk el, próbáljuk ki. A próbakör után kiszállt az autóból és szó szerint ezt mondta: "Nekem ez az autó kell!" Rendben! Megvettük, elhoztuk, azóta is gond nélkül és boldogan használja. Néha néha vezettem, mert úgy voltam vele, mint székely bácsi a dobozos sörrel: úri huncutság az, finom népeknek való... Aztán azon kaptam magam, hogy keresem az alkalmat, hogy vezessem a kis dögöt, mert annyira jó. Én, aki világ életemben imádtam/imádok vezetni, váltani, gépészkedni, vezetni akarom feleségem automata váltós autóját! Szégyen, nem szégyen, kilóra megvett, ez van. És elhatároztam, hogy a következő autóm biztosan automata lesz, váltogasson a dugóban az, akinek hét anyja van, én többet biztosan nem...megteszi helyettem a gép, nagyon is ügyesen.

Motorkerékpárt is gyártanak automata váltóval. Hogy mi van? Robogót kösz, nem. Én nagymotort akarok. Túrázgatni a Mecsekben, legurulni a Balcsihoz, csatangolni erre arra...Hegyes völgyes vidéken lakunk, nem kell nekem robogó!

Így jutottam el a Hondához, pontosabban az NC750 DCT típushoz. Automata váltója van, a kb. annyira robogó mint amennyire a Mecsek magashegység. Kezdtem közelebbről ismerkedni a típussal, minden tesztet, videót megnéztem, elolvastam amit csak találtam a neten. Aztán egy tavaszi délelőtt elballagtam egy kereskedésbe és másfél órát tapogattam, ráültem, nézegettem. Tetszett, amit láttam. Ok, nem leszünk indulatvásárlók, irány haza, elmúlik az érzés. Hát, nem múlt el, sőt.

Kb. minden együtt van, amit kerestem:
- megbízható gép, hiszen ez egy Honda...
- biztonság kipipálva, elég komoly mennyiségű fedélzeti elektronika segít nekem, köszi!
- kezes a gép, nem akar megölni az első kanyarban
- van benne elég erő, nem tol le semmilyen pótkocsis barom az útról
- kényelmes, rövid túrázásokhoz alkalmas gép, de egy hosszabb útra is elindulhatok majd vele, lépést fogok tudni tartani a csapattal
- szerintem klasszul is néz ki, de ízlések és pofonok ugyebár...
- vált helyettem, ha meg akarom akkor átveszem az irányítást és én pakolgatom a fokozatokat, ez szerintem a legjobb tulajdonsága, emiatt vettem meg, és nagyon jó döntésnek bizonyult.

Kezdő motorosként van tehát egy kezes de kellően erős gépem, alacsony tömegközépponttal, jó fékekkel, és egy automata váltóval. A haverok gyorsan körbe is röhögtek, hogy ez nem is igazi motor, robogó lesz ez, csak ügyesen álcázza magát. Ok, visszakérdezek: a Forma 1- es autók is mind hycomatok ugye? Hiszen azokban is automata váltó van, nyilván azért, mert a pilóták puhapöcsök és nem tudnak rendesen váltani... kell nekik a segítség szegényeknek. Ekkor már nem röhögtek, hanem elkezdtek hümmögni, hogy hát jé, tényleg, miért is ne.

Persze, tudom, hogy ezernyi okot lehetne felsorakoztatni egy másik típus mellett, ebből a pénzből elég sok másfajta motort vehettem volna. Szebbet, nagyobbat, gyorsabbat, erősebbet, váltósabbat... De ez a döntés az én döntésem, nem kell egymást meggyőznünk hogy jó vagy rossz döntést hoztam- e. Egyelőre fülig ér a szám minden gurulás után, és úgy érzem, soha nem költöttem még jobban el a pénzemet. Elvégre ez a lényeg, nem? Guruljunk egy jót!

Széles utat!